Túrázás lóháton

A túralovaglás népszerű sporttá vált, ami nagyszerű módja a természetben való barangolásnak és egyben családi program is lehet. Lóháton nőttem fel. Mindenfélét csináltam, a rókavadászattól kezdve a hordó ugratásig. Amikor a lovammal voltam, mindig boldognak éreztem magam. Hetente többször is elmentünk túralovaglásra. A fedett lovarda nagyon jó volt bemelegítésekre és lovas edzésekre, de ami igazán szórakoztatott, az a lovas túra volt.

Visszaemlékszem rá ahogy vízfolyásokon úsztunk át a lóval vagy ahogy tavasszal átügettünk az erdőn csodálva a virágzó som bokrokat. Volt amikor barátommal azt játszottuk, hogy ellenség üldöz bennünket és sebes vágtában szeltük át a búzamezőt, menekülést színlelve. A túralovagláson lovainkat és képzeletünket is szabadon ereszthettük. A túraútvonalak olyanok voltak nekünk, kis lovasoknak, mint a játszóterek. 

Amikor a férjem megkérte a kezemet, egy feltétellel fogadtam el: „ Hozzád megyek, de jönnek a lovaim is.” Ő soha nem lovagolt és nem is volt lovak közelében, de megértette, hogy nekem milyen fontosak, és helyt adott a kérésemnek. Azóta 15 év telt el és jókat nevetünk az akkori időkön, mivel azóta van egy pej heréltje és már ő is szenvedélyesen szereti a lovakat.

Hogyan változtattam egy városi fiút ló bolonddá? Egyszerű volt. Megismertettem vele a túralovaglást. Tudtam, hogy szereti a természetjárást, így szinte kézenfekvő volt, hogy felcserélte a gyalogtúrát a lóháton való természetjárással. Az első lovas túrája a Sziklás hegységbe vezetett egy olyan útvonalon ahol te és rajtad kívül még 10 másik turista rövidnadrágban és szandálban lóhátról csodálja a hegyeket. Nem igazán ez volt amire vágytam, de arra, hogy érzékeltesse vele, milyen megnyugtató érzés tud lenni a lovaglás, kiválóan megfelelt.

A nagy áttörést az jelentette amikor férjem érdeklődését annyira felkeltette a lovaglás, hogy órákat akart venni. Találtunk is egy türelmes hölgyet, aki western lovaglást oktatott esténként egy fedett csarnokban, tehát lovazhattunk reggel és este, napsütésben és esőben. Amint rátalált a helyes ülésre, a lovaglás egyre nagyobb örömöt jelentett számára. Egy évig vett órákat mielőtt elmentünk első lovas szabadságunkra.

Ez a túra Arkansasba vezetett a hegyekbe, sok ezer mérföld erdővel övezve. Az elsőt követte a második Oklahomába és Tennessee-be aztán elkezdtük a túrázást Texasban. Minden kirándulás valami más élményt hozott számunkra. A legkülönfélébb vidékeket fedeztünk fel. Izgalmas módja volt ez az ország különböző területeinek közelről való megismerésére.

Mi teszi a lovas túrát olyan vonzóvá? Egyrészt a lóval és a természettel való közvetlen kapcsolat. Ha lóval járod a vidéket, a vadvilág olyan része tárul fel előtted, amely egyébként rejtve marad.  Emlékszem egy lovas túrára az alaszkai havon. Egy csendes örökzöld erdőn ügettem keresztül, és egy fordulónál szembetaláltam magam egy jávorszarvassal. Szerencsémre a lovam aranykereső lóként nem reagálta túl a dolgot. Csak megfordultunk és egy másik útvonalat választottunk. Még évek múltán is izgalommal tölt el ha visszagondolok arra, hogy milyen volt látni a jávorszarvast természetes közegében.

A másik ok  amiért az emberek szeretik a túralovaglást, a társadalmi élet. Sorra alakulnak túralovas klubok szerte az USA-ban. Ezek szponzorálják a lovas túrákat, és ha csatlakozol hozzájuk, sok ismerős arcot látsz majd. Ezek a klubok nyitottak bárki számára, aki szenvedélyesen szereti a lovakat. A legjobb az, hogy egyaránt szórakozást jelent gyerekeknek és felnőtteknek.