Csikózablával. A csikókantárt úgy kell a ló fejére igazítanunk, hogy a csikózabla a száj szögletéhez lehetőleg közel jusson, anélkül azonban, hogy azt fölfelé tolná. Az orrfék két ujjnyira a pofacsontok alatt, az orrcsonton feküdjék. Csak oly szorosra szabad becsatolnunk, hogy az orrfék alá két ujjunkat bedughassuk. Az orrfék célja az, hogy megakadályozza a ló szájának kitáltását, amivel magát a szárhatás alól kivonhatná. Viszont a ló szájának annyi szabadságot kell engedni, hogy a jutalom képpen nyújtott zabot elvehesse és megrághassa. Feszítőzablával. A helyes kantározásra mindig a legnagyobb figyelmet és gondot kell fordítanunk. Szabályos kantározásnál a feszítőzabla alsó ága a ló szájaszélével kb. 45°-nyi szöget alkosson. Érzékeny szájú lovakat könnyebben, érzéketlebbeket élesebben kell kantároznunk.
A csikózabla a feszítőzabla rúdja (szájvas) fölött a ló szája széléhez lehetőleg közel feküdjék, anélkül, hogy azt fölfelé tolná.
A feszítőzabla rúdja az állgödör átellenében az állkapcson feküdjék. Ménnél és herélt lónál ez a pont az agyarak fölött van. Oly lovaknál, melyek fejüket kissé mélyebben hordják, a feszítőzablának valamivel magasabb, olyanoknál, melyek fejüket igen magasan hordják, valamivel mélyebb fekvése előnyös. A feszítőzabla magasabb fekvésénél a kantározás könnyebb, mélyebb fekvésnél élesebb. Az állazólánc feküdjék az állgödörben és jobbra forgatással laposabbra csavarva, mindkét oldalon az utolsóelőtti láncszemmel legyen az állazólánckamókba beakasztva. Az állazzólánc és állgödör közé megeresztett szárak mellett két laposra fektetett ujjunk kell hogy beférjen. A kantározás hibás, ha a szárhúzásnál a feszítőzabla rúdja és az állazólánc a ló szájszögletéhez közeledik. Ezt "zablaemelkedésnek" nevezzük. A hibát azzal hozzuk helyre, hogy az állazóláncot rövidebbre vesszük vagy a feszítőzablát engedjük mélyebbre.
A kantározás helyességét mozgás közben is ellenőrizni kell avégett, hogy a ló különös sajátosságainak megfelelően azon igazításokat eszközölhessünk.
