Lóápolás

A lóápolás fogalmába beletartozik a ló bőrének, szőrének, testnyílásainak ápolása, a pata gondozása, a fürdetés, a hosszú szőrök rendben tartása és a sok vitát kiváltó nyírás is. A lóápolás nem csak esztétikai szempontból fontos, de a ló egészsége szempontjából is jelentőséggel bír. Egy elhanyagolt, ápolatlan lovon hamarabb jelennek meg bőrbetegségek, fertőzések, a nyereg- és a hevedertájék nem megfelelő tisztán tartása pedig fokozza a feltörések veszélyét. Másképp ápoljuk a lovat napi rendszerességgel, mint karámozás után, és amikor versenyre készítjük elő.
    A ló bőrének, szőrének rendszeres tisztán tartáshoz vakarót, gyökérkefét, szőrkefét és puha rongyot használunk. Fontos, hogy alaposan megtisztítsuk mindazokat a részeket, amelyekkel bármilyen felszerelés érintkezik (nyereg, heveder, ínvédő). A vakaró fémből (nem durva „marhavakaró”, hanem rugós, kör alakú lóvakaró), műanyagból vagy gumiból készül, segítségével eltávolíthatjuk a rászáradt trágyát vagy a vastagabban felrakódott sarat, aminek főleg karámozás után vagy esőben történő lovaglás után van komoly szerepe. A vakaróval fellazítható a szőr mélyébe rakódott por is. A lágyabb részeken és az érzékenyebb lovaknál használjunk gumivakarót. Ezt követi a durvább szőrzetű gyökérkefével történő tisztítás. Az ápolást körkörös mozdulatokkal rendszerint a nyak bal oldalán kezdjük, onnan a mellkason, a háton, a hason és a faron át folytatjuk, végül pedig az elülső és a hátulsó lábakat ápoljuk le felülről lefelé haladva. Alaposan keféljük át a lábtő elülső részét és a csüdhajlatokat. Utána ugyanezt megismételjük a másik oldalon is. A gyökérkefe az az eszköz, amivel a legalaposabban megtisztíthatjuk a lovat.
    A jóval puhább sörtéjű szőrkefe a kivakart finom por eltávolítására alkalmas, ezért mindig a szőrszálak növekedési irányával megegyezően használjuk. A szőrkefében összegyűlt port a vakaróval tudjuk lehúzni, abból pedig az istálló folyosójának kövezetére vagy egyéb könnyen felseperhető helyre üthetjük le. Ezt követően, ha felvezetéshez (pl. tenyészversenyen vagy verseny előtti állatorvosi vizsgán), vagy versenyre készítjük elő a lovat, befújhatjuk szőrfénnyel, és utána töröljük át puha ruhával, ami csillogást ad a szőrnek. Ha ellenőrizni szeretnénk egy ló tisztaságát, simítsuk végig szőr ellenében a nyakát vagy a testét. Rosszul vagy felületesen ápolt lónál a simítás nyomán kiütközik a por.
    A fej ápolása az előzőekhez hasonlóan történik, itt azonban nemigen használunk vakarót. Figyeljünk arra, hogy azokon a helyeken, melyeket a ló fokozottan félt, a szem és a fül környékén, óvatosak legyünk és ne okozzunk kellemetlen élményt.
    Az ápolás végén nedves szivaccsal távolítsuk el a szennyeződéseket a szem környékéről, az orrlyukakból és a száj széléről, sarkából. Egy másik szivaccsal a végbélnyílást, a hüvely vagy a pénisz környékét mossuk meg.
Vannak lovak, amik kifejezetten élvezik az ápolást és az azzal járó törődést, viszont vannak olyanok is, amelyek csiklandósak, érzékenyek. Előfordulhat, hogy a kancák a sárlási időszakban a megszokottól eltérően reagálnak. A lovakkal mindig jóindulattal, türelemmel, de határozottan bánjunk, és ne hagyjuk, hogy folyton odébb menjenek, esetleg kirúgjanak.

Forrás: Lovasok.hu