Nyergelés

A helyes nyergelés nagy gondot és figyelmet kíván. A nyereg hibás fekvése, az alsó heveder helytelen meghúzása könnyen nyeregnyomást, vagy törést okozhat, ami a lovat szolgálatképtelenné teszi.
Nyergelés előtt a ló hátát szőrmentén tenyérrel simítsuk végig. A hatrétre összehajtott lópokrócot a ló marjától hátrafelé csúsztatva, helyezzük a ló hátára, hogy annak mellső vége a ló marjára, közepe a gerincére, hátsó vége pedig a lágyékszőr összenövéséig jusson, akként, hogy hat széle hátul, zárt része elől, a maron összehajtott két széle a jobb oldalon és négy széle a bal oldalon feküdjön.
A lópokrócnak ráncot vetnie nem szabad. A lópokrócot havonta és pedig minden hó I-én más hajtogatással kell a ló hátára fektetni. A váltogatás közben, szabályszerű összehajtogatás mellett, természetesen csak négy oldal kerülhet a ló hátára.
A nyerget az ülésre ráhajtott hevederrel és szügyelővel bal karunkon tartva (nyeregfejjel a karhajlásban) a ló bal oldaláról úgy tegyük a pokrócra (azaz a ló hátának közepére), hogy a nyereglapok mellé véggel a lapocka mögött a lópokróc mellső végétől négy ujjnyira feküdjenek.
Ezután mindkét kezünkkel a lópokrócot jól húzzuk fel a kápa közé. Így vesszük elejét esetleges nyomásoknak.
Ha a nyereg a feltevéskor nagyon előre jutna, akkor ezt óvatosan a pokróc eltolása nélkül húzzuk hátra. Ha a nyereg nagyon hátul lenne, ezt rendes helyzetbe emeljük át.
Az alsóhevedert úgy csatoljuk a baloldali felrántóba, hogy annak mellső széle a ló könyökétől egy kinyújtott hüvelykű ökölnyire (még az utolsó valódi bordára) jusson. Ennél hátrább nyergelni egészségi okokból nem szabad. Az alsó heveder első meghúzásánál különösen arra ügyeljünk, hogy a nyerget helyes fekvésében megtartsuk. Ehhez ba1 alkarunkat nyomjuk erősen a nyeregülésbe.
Az alsó hevedert a jobb kézzel úgy szorítjuk meg, hogy a nyeregfelrántót megfogjuk, a könyökünket a jobb csípőre támasztjuk és a hevedert addig húzzuk, míg a csat tövisét a nyeregfelrántó kívánt lyukába bal kézzel bedughatjuk.
Az alsóhevedernek fogak segítségével való felhúzása tilos. Az alsóhevedert oly erősen húzzuk meg, hogy a heveder és a ló teste közé négy lapos ujjunkat még bedughassuk.
A túlerősen meghúzott alsóheveder felszorítja a ló hasát, megnehezíti lélegzését, heveder és nyeregnyomást okoz. Gyakran oka annak, hogy a ló felülésnél vagy elindulásnál nyugtalan vagy csökönyös.
Az alsóhevedernek olyan hosszúnak kell lennie, hogy csatjai a pokrócra kerüljenek, a ló testét tehát sohase érintsék. A szügyelőt úgy tesszük fel, hogy a marszíjat a ló marjára fektetjük, a bal vállszíjat becsatoljuk, mire az alsóhevedert az ugrószíj hurokján átdugjuk és azt mérsékelten meghúzzuk. Akkor helyes a szügyelő csatolása, ha a szügykarika (szügykarikapárna) a szügygödör közepébe jut, a szügycsont és ugratószíj közé pedig öklünket bedughatjuk.
A felsőhevedert a nyeregülés alatt, a szügyelő hurokján és a zsinóralsóhevederen levő bőrcsukron átfűzve mérsékelten húzzuk meg. Így a csat a könyökcsuklóval egy magasságba jut.
A felső hevedert nem szabad oly feszesen meghúzni, hogy az alsóheveder ráncot képezzen, mert az szintén nyereg nyomást okoz.
A lovassági nyereggel való nyergelést ugyanígy hajtjuk végre, azzal a különbséggel, hogy a felsőheveder az üléspárna fölé kerül. Lenyergelésnél a felsőhevedert kicsatolás után helyezzük a bal vállunkra.
Lenyergeléshez a ló bal oldalán csatoljuk ki a szügyelő vállszíját, a felső- és alsóhevedert, majd menjünk a ló jobb oldalára és az alsó-, valamint a felsőhevedert és a szügyelőt fektessük a nyeregre, jobb kezünkkel elől, a ballal pedig hátul a nyerget megfogva emeljük le a ló hátáról.
Málházott nyereg kezelése, nagyobb súlyánál és terjedelménél fogva, nehezebb. Feltevésénél különösen arra ügyeljünk, hogy a lópokróc helyéből el ne mozduljon és ráncot ne vessen. A lópokrócot húzzuk kellőleg a kápák közé. Az ilyen nyereg feltevésénél lehetőleg mindig kettő-kettő lovas segítsen egymásnak.